Rawan Thamernek hat évvel ezelőtt új életet kellett kezdenie. A háború miatt menekültek el Irakból szüleivel és húgával– akkor még csak 14 éves volt. Németország mindenben más volt: különbözik a nyelve, mások az illatai, mások a hangjai. Rawan a kezdetekre emlékezik: „Nehéz volt a beilleszkedés, a nyelvtanulás. Szüleim nem tudtak segíteni. Ők is ebben a nehéz helyzetben voltak.” Amikor húga kórházba került, találkozott Gabi Brülls-el a közösségből. „A kórház kápolnájában volt egy imádság és a szüleim meg akarták hallgatni” – meséli a húszéves lány. Gabi Brülls meghívta a közösségbe és arra is hívta, hogy segítsen a béke iskolájában.
A béke iskolájába olyan gyerekek járnak, akiknek családjai nehézségek között élnek: háború, szegénység vagy betegség miatt. Nagy segítség volt Rawannak, hogy nem volt egyedül, akadt olyan hely, ahol emberekkel találkozik, akik segítik. Ma már ő az, aki a békeiskolájában segít. Beszélget a gyerekekkel, játszik velük, segíti őket a tanulásban. Olykor elmegy meglátogatni a családokat, segíti a szülőket. Azt szeretné, ha nem éreznék egyedül magukat. „Tudom, mit éreznek és hogy melyek a nehézségeik. Tudom őket segíteni és tanítani mind abban, ami nélkülözhetetlen az itteni élethez.”
Az, hogy Rawan egyetemen tanul, ösztönzés a gyermekeknek is. De a gyerekek is sokat adnak neki: „Amikor megérkezek a béke iskolájába, mindegyikük átölel.” Általában fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják, ők is tudnak segíteni másokon, nem csak őket magukat lehet segíteni. Évente egyszer vásárt szerveznek, ahol használt játékokat és könyveket adnak el, hogy az afrikai gyerekeket segíthessék. Olyan kezdeményezés ez, amely reményt ad a gyerekeknek és növeli az önbizalmukat.
