Olyan családokról van szó, akik a pápa leszboszi látogatás után érkeztek Rómába. Az első csoport a pápával együtt április 16-án érkezett, a második június közepén – adta tudtul Greg Burke, a Szentszék sajtóosztályának igazgatója. „A felnőtteknek és a gyermekeknek is lehetőségük nyílt Ferenc pápával olaszországi életük kezdetéről beszélni. A gyerekek saját rajzaikat ajándékozták a pápának, ő pedig játékokat és más ajándéktárgyakat adott nekik.”
Bergoglio pápán kívül jelen volt Angelo Becciu, helyettes vatikáni államtitkár, Andrea Riccardi, a közösség alapítója a közösség több tagjával, Domenico Giani, a csendőrség parancsnoka és két beosztottja, akik a menekültek Leszboszról való áthozatalában segédkeztek.
Ez a találkozás nagy öröm volt mindannyiuk számára. A menekültek úgy fordultak a pápához, mint egy apához: többen olasz nyelven beszélték el neki, a háborúval sújtott országukból való drámai menekülést. Voltak akik Homszból, Aleppóból és más szír városokból érkeztek. Mindenkinek háza és (egyeseknek jól fizetett) munkája volt, de mindenük odaveszett. A szomorúság mellett ott van életükbe az öröm is, mert elmesélhetik az új hazájukba érkezés első lépéseit. Érkezésük másnapján elkezdődött az integrálásuk, beiratkoztak a közösség által működtetett nyelviskola tanfolyamaira és gyerekeiket római iskolákban helyezték el. A menekültek jelenleg a Sant’Egidio közösség vendégeként, a köréje szerveződő társadalmi, támogató háló segítségével Róma különböző kerületeiben laknak. Nagyfokú segítőkészség tapasztalható és egymással versengve nagylelkűek az emberek: sokan ajánlották fel lakóhelyüket, szerzetesrendek és magánemberek is.
Mialatt a gyerekek vidáman a Szent Márta-ház udvaraiban, néhányan a ház konyhájában játszottak, a pápa meghallgatta a felnőttek történeteit. Ott volt a 9 éves Qudus is, aki énekelt a pápának és a többi gyermekkel együtt odaadták neki rajzaikat, amelyeken a maguk után hagyott élet, a háború sebei voltak láthatók. A rajzokon az új élet reménye is megjelenik, ahogy elkezdenek Olaszországban élni. Qudus képe a pápát ábrázolja, ahogy egy pillangóként, amelynek szárnyai nagyok, mint egy repülő, a háborútól messze repíti őket. A felnőttek egyöntetűen a háború előtti Szíriáról, az együttélés földjéről beszéltek, ahol keresztények és muzulmánok problémák nélkül, napi kapcsolatban állva éltek egymás mellett. A pápa figyelmesen meghallgatta történéseiket és „szeretett Szíriájának” nevezte országukat. 
„Nem akarunk mást, mint békét, hogy mielőbb véget érjen a tragédia, amelye népünk átél” – ismételték a menekültek, akik közül néhányan már menekültügyi státusszal rendelkeznek. A nap végén az 50 éves Suhila minden menekült nevében háláját fejezte ki Ferenc pápának.
