A szögesdrót túloldalán, az Európában új életet kereső menekültek között a magyar határon

Mindannyian jól emlékszünk a múlt nyáron a Balkánról érkező felvételekre, amikor menekültek ezrei, köztük rengeteg gyerek jött gyalog Európa területére, teljes családok, idősek, újszülöttek. Hosszú tömött sorokban gyalogoltak földutakon, vagy a macedón, szerb és magyar határokon check pontok, kerítések mögött táboroztak, arra várva, hogy folytathassák útjukat Észak-Európa felé.

A média figyelme alábbhagyott, de a szerb-magyar határon a helyzet továbbra is nehéz. Ezekben a napokban néhányan a pécsi és budapesti Sant’Egidio közösségből az említett határszakaszon, a magyar Röszke és a szerb Horgos között létrehozott tranzitzónában jártak. A túloldalon, mihelyt elérjük Szerbiát, sátrakat találunk , ahol már hetek óta férfiak, nők és gyerekek laknak. Néhány anya gyermekével a karján egész nap a tranzitzónát védő torlaszok mellett várakozik, hogy elérkezzen az ő turnusuk és átjuthassanak a magyar oldalra. Időnként megjelenik egy magyar biztonsági, aki neveket olvas, majd lassan kinyílik egy kapu, ami hamar be is záródik. Az anyák és gyerekeik szomjasak és fáradtak. Általában néhány napot kell várniuk, hogy átjussanak. A férfiak viszont kevésbé „szerencsések”, mert legalább 10-15 napig várakoznak, de ez az idő még hosszabbra nyúlik azok számára, akik család nélkül érkeznek.

Köztük van a fiatal informatikus, Hamed, aki a Közel-Keletről menekült, szomorúan forgolódik a táborban, miközben azt kérdezi mi lesz az ő jövője? Ott van Ewan, aki káld keresztény, maga mögött hagyta a szíriai poklot és nem érti, miért tilos belépnie a tranzitzónába: „Ha majd visszatértek Magyarországra, mondjátok meg nekik, mi is emberek vagyunk, és békét akarunk, békét szeretnénk családjainknak.” Aznap kb. 80-an érkeztek Szíriából, Afganisztánból és Pakisztánból. Mi pedig élelmet és innivalót osztottunk nekik.

A szerb UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársai, akik a létesítmény lakói számára segélyeket hoznak elmesélték, hogy a helyzet nyugodtabb a néhány nappal korábbihoz képest, amikor 80 helyett több, mint 900-an érkeztek. Minden nap folyamatosan jönnek új családok. Nem lehet tudni, mennyi idő kell az átkeléshez. Az azonban biztos, hogy a Szerbiát Magyarországtól elválasztó határon a szögesdrót kerítés mögül nők és gyerekek várják a napot, amikor új életet kezdhetnek Európa földjén.