A bangladesi menekülttáborokban drámai helyzet uralkodik, az alig véget ért, decemberben és január első felében pusztító kolera- és diftériajárvány után újabb veszély fenyeget. Az évente visszatérő monszunesőt várják, amely várhatóan idén különösen hosszan tart és erőteljes lesz, ráadásul április közepére északkeletről egy ciklon érkezése is várható.

A táborokban homokra épült barakkokban laknak a rohingja menekültek, nagy a valószínűsége, hogy az ideiglenes építmények 60 százaléka összedől ilyen időjárási viszonyok között. A monszun ráadásul azt is jelenti, hogy ismét terjed majd a kolera. A Sant’Egidio közösség ezért folytatja tevékenységét, amelyet a MOAS (Migrant Offshore Aid Station) civil szervezet mellett végez a menekültekért Shamlapur és Unchiprang tábori kórházaiban. Január közepén nagy mennyiségű orvosságot szállítottak ezekre a helyekre, hogy felkészülten várják a járványokat.

Ugyanakkor a menekültek több mint fele gyermek (becslések szerint 520 ezren vannak), akik nem járnak iskolába. A Sant’Egidio közösség háromszáz gyermek számára nyitott iskolát Jamtholi menekülttáborában a napokban. Hatnapos a tanítási hét, szombattól csütörtökig tart: reggel 9-től délután 15 óráig három turnusban tanítják a gyerekeket.

Négy tanáruk van, szintén menekültek, akik korábban a mianmari Rakhine iskolájában tanítottak. Egyelőre egy ideiglenes épületben tartják az órákat, és közben várják, hogy elkészüljön az új iskola, amely tágas és stabil lesz, már megvan rá az építési engedély. Az iskolát a bangladesi Dreamers egyesülettel és az indonéz Muhammadiyah civil szervezet önkénteseivel együtt működtetik. Ezek a szervezetek fenntartanak egy kis élelmezési központot is.

Az iskola reményt jelent a rohingjáknak, a jövőt ebben a helyzetben, amelyből egyelőre nem látszik kiút. A bangladesi kormány képviselői január 16-án találkoztak ugyan a mianmari kormány képviselőivel és megállapodtak abban, hogy „hazatelepítik” a menekülteket, de a folyamat nehézkes: előfeltétele, hogy a rohingják mianmari állampolgárságot kapjanak, az aláírt megállapodás szerint azonban csak napi háromszáz embernek adják ezt meg. Ez azt jelenti, hogy a menekülttáborok tíz év alatt ürülhetnek ki.

Az iskola az első lépés, hogy ezt a hosszan tartó szükséghelyzetet hasznos idővé alakítsák. A fiatal nemzedékek így felkészülnek a jövőre, amelyben remélhetőleg részei lesznek egy soknemzetiségű társadalomnak hazájukban.