Október 9-én volt Rómában Valentin temetése. Csak 48 éves volt: nehéz élete volt, sokáig élt az utcán, nagyon sok barátja volt a Sant’Egidio közösségben és másutt is. Az egyik első lakója volt a Villetta Misericordiának, vagyis az Irgalmasság Házának, amelyet az irgalmasság szentévében épített a Szent Egyed közösség és a Gemelli-kórház hajléktalanok számára.
Ez a ház számára egy új kezdet lehetősége is volt: orvosi ellátást kapott, családias környezetben élt, biztos helyen. Hirtelen halála fájdalommal töltött el sokakat, akikkel Valentin barátságban állt. A maga gyengeségével, törékenységével, érzelmekkel, emberiességgel teli kapcsolatok sűrű hálóját alakította ki maga körül. Olyan háló ez, amely sokkal inkább erősíti városaink szövetét, mint amennyire a hétköznapokban észrevesszük, és amely miatt mindannyian a szegények adósai vagyunk.
Temetési szertartását Ferenc pápa nevében Konrad Krajewski érsek tartotta a Gemelli-kórház kápolnájában. Sokan voltak, és sokan tettek tanúságot élete, barátsága felbecsülhetetlen értékéről. Felidézünk néhányat barátai szavai, emlékei közül.
Alessandro Bianchi, a La Sapienza Egyetem diákja
„Valentin lesz az, aki kinyitja majd előttünk a mennyország kapuját, az utolsók egyike, aki elsővé lesz, ahogy az evangélium mondja. Egyike lesz a bíráknak, aki mérlegeli, mekkora szeretettel tudtunk szeretni.”
Pasquale Pierro, a San Lino plébánia Caritas-önkéntese
„Nem ismertem személyesen, de gyakran láttam őt a misén az utolsó sorban ülni, a San Lino plébánián, nyakában a rózsafüzérrel. Valentin egy volt az utolsók közül, egyike azoknak a szerencsétleneknek, akiknek az élet nem sok jót tartogatott.”
Tino Veneziano, Sant'Egidio közösség
„Valentin szelíd ember volt, élénk, csillogó szemű, mindig ott ült az arcán egy félmosoly, amely nem tárult nagyra, hogy elrejtse rossz fogait, de ha megtehette volna, mindig nagy vidámságról árulkodott volna széles mosolya.”
Halina Soltys, a San Lino plébánia Caritas-önkéntese
„Jól ismertem Valentint, a San Lino plébánia önkéntese vagyok. Jó ember volt, egészségügyi problémái ellenére mindig eljött vasárnap és hétköznap is a templomba.”
